Az én oldalam:)

Valami más. Valami megváltozott. Este az új sulival álmodtam és benne volt egy régi simerősőm, Dávid. Régebben egy suliba jártunk, még általánosba de ő valamikor, valamiért elment mielőtt meg lett volna a nyolc általánosa. Nemtudom miért. Nem voltunk beszélőviszonyban csak annyi hogy ismerem. És innen eszembe jutott egy jó kis sztori. Az egész a szóbeli felvételin kezdődött...

Mivel ez egy komoly iskola így szóbelizni kellett mennem nyelvből (ez volt a b-terv ha nem sikerül az A-terv), és biológiából (A-terv).

Reggel már úgy keltem, hogy senki sem volt itthon. Anyuék elmentek dolgozni az öcsémet meg elvitték sulba. Ugyanis ez tanítási idő alatt volt, így én nem mentem suliba hanem itthon próbáltam lazítani. Aminek az lett vége, hogy utoljára még magoltam ezt-azt. Gyomorideggel és tök idegesen nekiáltam készülődni. A barátnőm Tami facebook-on próbált egy kicsit lelkesíteni. (ő minden órán face-zik a telóján, mindig haragudtam érte de most megmentett vele) Félig meddig lenyugodtam mire jött apu, hogy elvigyen szóbelizni.

Az út odafelé nagyon hosszúnak tűnt, de apa (kivételesen) kedves volt velem, és próbált nyugtatgatni, hogy semmiség úgy is sikerülni fog stb.

Kemény 5-10 perces út után, kiszáltam a kocsiból és elindultam az épületbe. Remegő kézzel kapaszkodtam a korlátban a lépcsőn felmenve. Nem voltam ideges áhh dehogy..

Megtaláltam a termet ahová majd be kell menjek. A baj csak az volt hogy korán érkeztem. Hurrá, most várhattam még fél órát.. OMG! Ünneplőfelsőben, hosszú fekete nadrágban, és magassarkúban vártam a terem előtt elhelyezett padnál. Még leülni sem akartam. Végig a padlót néztem. És akkor....

Láttam a szemem sarkából, hogy valaki rámnéz lelassítja lépteit, megáll, és kicsit lehajol hogy elkapja a pillantásomat. Sikerült neki. Legnagyobb csodálkozásomra Dávid volt az. Szóval most ide jár, ahha,mostmár értem.

Na most a hozzáfűznivalóm csak ennyi: O M G!!!!!!!!!! Szinte leírhatatlan, hogy milyen helyes.. Uhh. Azért megpróbálom. Menőn belőtt haj, csőgatya, szintén menő póló, és egy nagy fejhallgatós füllhallgató vagy mi. Annyira menőn nézett ki és annyira aranyos volt a mosolya. Uhh.

Mostmár felemeltem a fejemet, mert köszönt.

-Szia,hát te?-kérdezte őszintén csodálkozó mosollyal.-Szóbelizni jöttem.-csodálkoztam,hogy ennyit is sikerült kipaszíroznom magamból. Oh azok a szemek. Azt hittem, majd bólogat aztán továbbáll. De szerencsére tévedtem:)

Egy csomót beszélgettünk. Bíztatott, hogy tuti sikerül, meg elmesélte hogy, neki milyen volt, mert anno még ő is németből szóbelizett, így hát elondta hogy kb mire számíthatok. Sikerült teljesen megnyugodnom és önfeledten mosolyognom. Én most tényleg vele beszélgetek?? Ezzel az annyira helyes sráccal, hogy mindjárt kiesik a szívem? Visszagondolva Dávid ezerszer aranyosabb, és helyesebb és kedvesebb volt mint az a szőke srác akit később ismertem meg a beiratkozáson.

Anniyra örültem neki, hogy ott van. De neki is mennie kellett órára, bár hála nekem, elmaradt a németórája, mert én pont abban a teremben szóbeliztem. Hihi:)

Elment de azért amikor még elment mellettem kétszer, bátorítóan rámmosolygott. Én pedig majdnem teljesen nyugodtan mentem be. Említettem már hogy én kezdtem az egész napot a szóbelin? Bizony ám. Én voltam az első. Bementem és leültem egy padhoz ami előtt ott ült a négy tanár aki még soha életemben nem láttam. Húztam egy tételt (Reise-ez az amit nem tanultam meg csak leírtam és elolvastam. Bakker ne már) és magamat is meglepve mondtam el majdnem hibátlanul az egészet:)))) Azért persze kérdeztek meg minden, de mindenre tudtam válaszolni:)

Ezután kitöltöttem egy lapot, valami nyelvtan volt rajta, majd kimentem a teremből és mentem haza...nagyon boldog voltam. Részben mert egy szóbeli kilőve másrészt mert Dávid... <3 Már aznap éreztem, hogy a picsába..beleszerettem úgy, hogy amúgy nem is ismerem olyan nagyon meg kb. semmit sem tudok róla. Éljen...

Hazaértem, elmondtam mivolt, hogyvolt, stb. anyuéknak, és mentem magolni, mert másnap bioszra kellett mennem. Ettől féltem nagyon. Nemtudtam, hogyan fog sikerülni mit fognak kérdezni stb. Totál kétségbeestem. Aztán eszembe jutott Dávid és azért imádkoztam hogy legyen ott holnap is mert ha nem, én tuti hogy hazafutok amikor behívnak..na szép..mindegy.

A másnap ugyanúgy telt mint az előző. Csak most ha lehet még idegesebb voltam. Ráadásul ma még többet kellett várnom. Majdnem egy órát vártam azért hogy 5 percig kínozhassanak. Ugyanúgy az emeleten vártam. Két terem előtt, és azon reménykedtem, hogy oda hívjanak ahol a kedves tanárnő van és ne oda ahol a két mogorva pasas van egy még mogorvább nővel. De milyne az én szerencsém? Persze, hogy a mogorva terembe hívtak be. Oké nyugalom. Végülis nyugodt voltam mert Dávid ugyanúgy mint előző nap odajött hozzám és beszélgettünk. Igaz most nem annyit mint előzpleg de így is örültem.

-Nem akarsz kémiára jönni?-kérdezte egyszer mikor beszélgettünk. Tudniillik ő is kémia tagozatra jár.

-Nem az már túl sok lett volna, de gondolkoztam rajta.-mosolygott.

-Kár-mondta, szinte komolyan. Ekkor mentek el a haverjai mellette és mondták neki hogy akkor jöjjön focizni ő is. Persze focizik is. Miért ilyen menő?? Úgy tűnt mindenki ismeri és kedveli. Sikerült az egyik legmenőbb pasiba az egész rohadt suliból, beleesnem? Ez az én formám persze. Elment, utóljára bátorított egy kicsit, aztán elment.

Én pedig mentem szóbelizni biológiából:) Húztam egY borítékot, amiben volt három kérdés. Kaptam egy papírt amire kidolgozhattam a kérdéseket amíg egy srác éppen felmondta (megjegyzem már attól féltem, hogy kifekszik, olyan ideges és fakó volt az arca.jujj.) a sajátját. És én következtem. Megkérdezték a heterotróf és autotróf élőlények különbségeit (ami megjegyzem 10.-es anyag!!!!!!!!!!), a zúzmók életmódját és az érfajtákat. Mindent elmondtam és már ki is engedhettek miután hülyére kérdeztek mindent tőlem..

Miután végeztem majdnem sírógörcsöt kaptam. Végre vége van. Hetek óta magolok, és nem alszok emiatt és végre ez is megvan. Már csak az eredmény miatt kell aggódnom, ami miatt persze megint nem aludtam. Hetekig.

De megérte mert sikerült és felvettek. Na most ezzel a sztorival csak azt akartam érzékeltetni, hogy azt hiszem én belezúgtam ebbe a srácba.. És ez megrémít, mert nem tudok ellene tenni semmit. Folyton eszembe jut és rá gondolok és áhh. Az a baj hogy, tudom, egy ilyen srácnál esélyem sincs. Pont én? Miért kellenék neki pont én? áhh ...

AZT HISZEM SZERELMES VAGYOK...

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat