Az én oldalam:)

 Szóval. Végre vége az általánosnak. Huh. Elég fura érzés,most hogy tudom, jövőre nem megyek vissza a jól ismert és szétbarmolt termünkbe a sok idióta osztálytársaim közé. Igen idióták de imádtam őket. Igen hülyék de hiányozni fognak. Mint mondtam furcsa. Már nem vagyok általános iskolás de még nem vagyok gimis se. Olyan mintha nem tartoznék sehová. Az osztálytársaim már szétszéledtek, de az új osztályomat meg még nem ismerem. Olyan ez a nyár mint egy száműzetés, mindentől és mindenkitől távol.

Félreértés ne essék én nagyon várom a gimit, sőt... De értehő hogy,  félek is egy kicsit.nem tudom mi vár rám.

Ohh be sem mutatkoztam:) Szóval én Pális Edina vagyok, 15 éves, lány.pest közelében lakom egy kis kertes házban ami két emeletes és alul laknak a nagymamámék....(erről majd később beszámolok) , a szüleimmel és az öcsémmel petivel élek. A többi majd idővel kiderül:) nyugi nem  vagyok vámpír vagy egyéb mutáns dög, hanem csak egy mindennapi lány a szomszédból:)

Említettem hogy,  gimibe fogok menni. Erről annyit kell tudni, hogy általánosba én a környék leggyengébb és legrosszhírűbb sulijába jártam és most felvettek az itteni legjobb gimibe. Elképzelhető hogy,  mekkora rajtam a nyomás. Ami meg még szomorít az az hogy,  a többi barátom/nőm kisebb nagyobb csoportokban de eggyütt marad. Csak én nem. Én teljesen egyedül megyek ebbe a gimibe. Hm. Nem is tudom, hogy ez jó vagy nem jó. Majd kiderül.

Már túlvagyok a beiratkozáson, ahol megkaptam egy csomó papírt, aláírtam egy csomó papírt és otthagytunk és csomó papírt. Nem találkoztunk egy osztálytársammal se. De megláttam a szőke herceget. Huhh. Az úgy volt hogy el kellett menni egy külön padhoz ahol a diákönkormányzatosok (DÖK-ösök) intézték a gólyatáboros dolgokat. A dök-ösök között volt 2 csaj megy egy srác. A lányok hosszú hajú, szép diákok voltak. A fiú pedig..hát a fiú.. szőke haj, kék szemek, enyhén kigyúrt felsőtest, a karjain feltűrt póló. Nem bámultam rá, hanem még a sorból láttam, aztán nem mertem rá nézni. A szívem úgy dobogott mint egy robogó vonat, azt hittem kisiklik perceken belül.

Amikor ott intézkedtünk végig az egyik lányt néztem illetve a földet de rá semikképpen nem akartam nézni, így is tuti olyan voltam mint egy paradicsom. Áhh. De azért így is láttam és éreztem is hogy egyfolytában engem néz. Miután végeztünk és mentünk kifelé láttam anyun azt a fájdalmas mosolyt amit akkor szokott mutatni amikor ráeszmél, hogy felnövök. Azt hittem hogy a beiratkozás, és a gimi miatt néz így, de nem.

-Ez a fiú le se vette rólad a szemét. Még akkor se amikor odanyújtottam neki a pénzt.-mosolygott fájdalmasan anyu.

Én csak vigyorogtam magamnak nem tudom mi ütött belém. Na mindegy...jó évek előtt állok:)

Hazafelé még beugrottunk a mekibe ettünk egyet:) Fagyiztunk meg körülnéztünk egy-két boltban. Otthon átnéztem a kötelezők listáját és már alig várom hogy kiolvashassam őket, mert érdekes könyveket kaptam:) Áhh izgatott vagyok, pedig itt van még a nyár..

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat