Az én oldalam:)

Csütörtök:

A nagyszülök jó távol itthonról, Reni szülinapja viszont itt. Akartam írni neki éjfél után, de nem tudtam fenntmaradni. Helyette másnap délkörül felhívtam telefonon, amint felvette belekiáltottam a telefonba:

-BOLDOG SZÜLINAPOT!!!-ezután beszélgettünk. Mesélte, hogy valami idióta kis csitri kavar körülötte és mindenféle marhasággal vádolja. Próbáltam megnyugtatni, azt akartam, hogy neki legyen a legjobb szülinapja, mert megérdemli. Valamennyire sikerült feldobnom.

Délután kivittem a netbook-om a konyhába letettem az asztalra és bömböltettem a zenét. Nem volt aki szóljon érte. Kerestem a neten egy jó kis receptet. Töprengtem, hogy vajon mit süssek. Végül az isler melett döntöttem. egész finom lett. Bár a csokimázzal meggyűlt a bajom. Először túl kevés volt, utána meg túl sok. Mindegy végülis finom lett:) A sütés nagyon megy:)Közben Renivel beszéltem fb-n és belinkelt egy csomó blogot. Hála neki 1 órát töltöttem azzal, hogy egy idióta (be sem merem vallani) 1D-s blogot olvastam..Szégyellem magam. Utálom a 1D-t!! visont maga a történet tetszett.

Péntek:

Miután eltelt a nap, sok olvasással, és apáék eggyütt hazajöttek, közölték velem, hogy öltözzek mert megyünk vásárolni. Éljen...Semmi kedvem nem volt hozzá. A Metroba mentünk el. Úgy tűnt anyék valami konkrét dolgot keresnek. Végül megálltak egy polc előtt. Nem arra figyeltem hanem nézegettem az idióta legójátékokat. Azon gondolkodtam, melyiket tudnám megvenni öcsinek karácsonra ami nem olyan drága. Amikor viszont apu valamit berakott a kosárba azért megnéztem, hogy mi az. Egy medence volt.....Tudom, sokaknak van otthon medencéje, de nálunk ez is más volt, mivel a ház sem a miénk volt. Úgytűnik megjött a bátorságuk most, hogy a nagyszülők elmentek.

Továbbmentem a sorokban egyedül. Végre megtaláltam amit kerestem. A könyvessort. Nézegettem a könyveket, de nem volt nagy a választék.Igazából szinte csak szakácskönyvek és csak egynéhány normális regény volt.

Vásárlás után, otthon  vacsiztunk egyet. Ez nálunk hagyomány, miután vásároltunk muszály enni:))

Szombat:

Ma skypoltam Renivel. Sokat. Mesélte, hogy a szülinapja nem éppen úgy telt ahogy kellett volna. Nagyon sajnáltam ezért. Próbáltam felvidítani. Így hát témát váltottam. Volt egy alapötlet. Mivel mindig is volt egy olyan vágyam, hogy akivel volt még elszámolnivalóm annak az arcába mondhassam azt ami már régóta piszkálta a csőrömet. Ezt elmondtam Reninek is. Eszünkbe jutott Eszter. Ő tipikusan az a barátnő aki amíg ott vagy mellette addig úh de imád, mindig itt lesz veled stb. Eszti egy évvel fiatalabb volt nálunk, így ő ottmaradt amíg mi gimibemegyünk. Viszont állandóan ígérgette, hogy majd mindig ír nekünk meg sokat találkozunk stb. Ahhoz képest le se szart minket. Eldöntöttük, hogy írunk neki. Egyszerre. Azt írtuk neki, hogy kösz a hazug barátságodat. Reni a webkamerába röhögve számolt vissza háromtól. És egynél elküldtük az üzenetet egyszerre. Vicces volt, hogy miért azt nem tudom.

Ezután még azon gondolkodtunk, hogy kinek lehetne még írni. Nekem egyből Dominik jutott eszembe. Ő volt az aki tetszett nekem 8.-ban, de senkinek sem mondtam el még Reninek sem pedig előtte nem volt titkom. Így félve írtam Reninek az ötletet. Azt mondta, tudta hogy tetszik nekem. Látszott rajtam.xd Hát akkor ezután jobban kell figylnem, hogy ne mutassam ki az érzéseimet. Olyankor sebezhetőnek érzem magam.
Na mindegy, az ötletem az volt hogy küldök neki egy ilyen üzenetet:Egy jótanács:ha megtetszel egy lánynak, VEDD ÉSZRE, TE BAROM. Bemásoltam Reninek, akinek tetszett ez így. Láttam, hogy Dominik fent van face-n ezért elküldtem neki. Az ember azt hinné, hogy erre elgondolkozik az illető, hogy vajon ezt miért írták neki, de ő nem. Neki ez volt a válasza:üdv ! Megpróbálom megfogadniEzután kérdezte, hogy milyen a nyár én meg lefordúltam a székről a nevetés közepette. Bemásoltam Reninek amit írt, és ő is nevetni kezdett. Eggyütt nevettünk. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy értette-e a célzást és azért nem reagált, vagy tényleg olyan hülye, hogy nem vágta le. Atól félek az utóbbi. Készek voltunk. Szét röhögtük magunkat.
Az utolsó pedig egy barátnőnk volt aki folyton a nyakunkon lógott. Megírtuk neki, hogy elengedjük a kezét, és hogy boldoguljon egyedül, Na jó lehet ez így keményen hangzik, de csak az ő érdekében tettük ezt.

A vasárnapomat és a hétfőmet napozással töltöttem és élveztem, hogy a ház csak a miénk. Olyan volt mintha lenne saját házunk. Nagyon jó volt, de amikor eszembe jutott, hogy ez csak ideiglenes elszomorodtam. Nagyon. Lehet más ezt nem érti meg, de ez olyan mintha nem lenne otthonunk csak egy házunk ahol nem csinlhatom azt és úgy ahogy akarom. Elég rossz. De ezt nem tudom rendesen elmagyarázni. Ezt át kell élni ahoz, hogy megértsd

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat