Az én oldalam:)

Ez egy durva nap volt, és szeretném ha már vége lenne. Ha már aludhatnék és nem gondolkodnék semmin.

Az éjjel fél 1-ig olvastam, így reggel kicsit később keltem. Anyu ébresztett és láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Rossz előérzetem volt. Kint leült egy székre és folyton az ablak felé pillantgatott. Kinéztem. A szomszéd háznál egy mentőautó állt. Nem tudtam mire vélni. Egy öregházaspár lakott ott. Nagyon jó emberek voltak. A bácsi folyton dolgozott, még ha otthon is volt. A gyerekei meg nem csináltak semmit csak a nyakán éltek. Kedveltem azt a bácsit mert apa csak jót mesélt róla.

Megijedtem amikor megláttam az autót. Anyára néztem.

-Sanyibácsi szívrohamot kapott. Most próbálják újraéleszteni.-Úgy mondta, hogy meg se rezzent közben. Lefagyott. Tudtam mit érez. Percekig nem is tudtam szólni. Abban bíztam, hogy minden rendben lesz. Ő nem halhat meg. Túl jó embe volt ahhoz. A szerencsém a későn keléssel volt, így nem halottam ahogy a felesége üvöltözik a kíntól eltorzult hangján, hogy valaki segítsen már neki. Elég volt anyától hallani. A mentők kint voltak és mi azt hitteük nem lesz semmi baj.

El kellett viszont mennünk a postára a csekkeket feladni. Vera is jött velünk, mert fel kellett adnia egy levelet. Az úton Erdélyről kérdezgettem, hogy milyen volt. Nem a rokonok érdekeltek akik az örökségük miatt vitatkoznak egymással.

Miközben mesélt szinte láttam magam előtt a végtelen erdőket, a hegyeket, tavakat. Mindent. Éreztem a friss hegyi levegőt ahogy beszívom mélyen a tüdőmbe, ahogy felfrissíti a testemet.

Posta után mekiztünk egyet. Reggeli menü volt csak. Anya fizette. Szinte üres volt a hely. Csak egy rsác volt bent meg egy anyuka a gyerekével. Leültünk ettünk. Vera kajájára várni kellett egy kicsit. A menük után vettem egy pitét mindenkinek és egy fagyit Petinek. Jó meleg volt. Én meggyeset ettem, nagyon ízlett.

Ezután bementünk az eurósboltba. Tusfürdőt vettünk colát meg ilyeneket. Vera fürdőruhát akart venni, úgyhogy én vele maradtam, míg keresett. Segítettem neki. A cosmosban vettem egy halálfejes sálat, meg a newyorkerben egy nyakláncot,ami szintén halálfejes volt.

Vera vett egy citromsárga fürdőrucit (ami elég körülményes volt,tekintv, hogy hisztirohamot kapott mellettem.), meg egy Batmen-es legginget. Jó drága volt, de jól nézett ki.

Utána vettünk egy-egy fagyit a Lidl-ben, majd leültünk egy bolt előtti padra hazafelé menet. Sokáig ültünk ott és közben arról beszélgettünk, hogy melyikünk verekedett már, hogyan , mikor és miért. Különböző praktikákat mondtunk egymásnak. Jól elvoltunk. Továbbmenve majdnem elfelejtettük, hogy Verának kéne zöldségeket venni otthonra. Még jó, hogy eszembe jutott.

Hazafelé végig beszélgettünk. Otthon bementem anyuhoz, hogy köszönjek neki. A szobájukban ült a gép előtt és szőnyegeket nézett a neten. Ez fura volt. Ugyanis rengeteg szőnyegünk van otthon. Láttam a tekintetét de az valahová máshová volt kárhoztatva. Nem tudtam merre járt. Puszit adtam az arcára de ő csak nézte a gépet. Leguggoltam hozzá:

-Valami baj van?-furcsa volt, hogy a hangom milyen nyugodtnak látszik.

-Sanyi bácsi meghalt.-nem nézett rám, csak kimondta. Fáradtnak tűnt a hangja. Ledermedtem. Visszaemlékeztem, hogy kétnapja még anyuék az ablakból beszélgettek vele, és megkérdezték, hogy meg tudja-e nézni a kocsinkat. Alig múlt 50 éves.

-Baszki.-ennyi volt amit képes voltam kierőszakolni magamból. Ennyi és nem több. Nme tudtam reagálni. Hátrafelé sétáltam és a szőnyeget néztem. Átöltöztem erőtt vettem ,és bementem anyuhoz megint.

-De mégis mi történt? Ki mondta?-csöndesen és nyugodtan kérdeztem.

-Anyuka szólt. Nme tudták újraéleszteni.-Emlékeztem arra amikor minden egyes nyári napon hallottam, ahogy dolgozik a kertben. Vágytam rá, hogy halljam. Nemtudom meddig álhattam így ott, de egyszer csak megszólaltam.

-Muszály olvasnom. Az agyam túlságosan is kattog. Muszály olvasnom.-hátráltam

-Most ne olvass!-Nem volt ideges a hangja hanem normális.Tudtam, hogy azért kéri mert szüksége volt most rám. Anyu elég érzékeny, ráértek az én érzelmeim, előbb vele kellett foglalkoznom. Beszélgettünk mindenféle értelmetlennek tűnő dologról. Elmeséltem miket vettünk Verával meg minden. Bámultuk csak a tv-t.

-Főzni kéne.-olyan hirtelen volt ez a mszólalás, hogy szinte megilyedtem.

-Oké.-nem voltam beszédes kedvemben.

Nekiálltunk főzni, amikor kopogtak. Éppen a gombákat vágtam össze a pörkölthöz. Vera volt az. Csendben odajött hozzánk és csak ennyit szólt.

-Sanyi bácsi meghalt.-elbambult valahová amikor ezt mondta. A téma ezután ez lett. Anyuék erről beszélgettek, de én nem bírtam. Folyton a papám jutott eszembe aki akkor meghalt amikor én még csak 8 hónapos voltam. Ez az egyetlen olyan dolog amit nm tudtam feldolgozni soha. És ha eszembe jut, akkor eltörik a mécses. Most is ez történt. Eltörött valami. A téme szerncsére terelődött. Később pedig azon kaptam magam, hogy Verával horrorfilmekről és játékokról beszélgetünk. Lehívott, hogy nézzünk egy filmet.

Megjött apa épp akkor amikor azt beszéltük, hogy mit nézzünk. Puszit adtam neki és lementem. Nem akartam tudni, hogyan fog reagálni erre a dologra. Nme akartam látni.

Végül a Fel! című filmet néztük meg amin egy egészségeset könnyeztünk. Persze ilyen film kell most... Ne már. Én ilyenkor kaszabolós, gyilkolós filmeket szoktam nézni. Minél véresebb annál jobb. Én ilyen vagyok.

A film után sokáig ottmaradtam, mert nem akartam egyedül maradni. Ugyanis anyuék elmentek időközben vásárolni a nyaralásra. Jah igen. Meg lett beszélve és megyünk. Ez már elvileg biztos.

Estefelé valamikor feljöttem azért, nem akartam a nyakán lógni. Amikor feljöttem eszembe jutott, hogy ma csak akkor ettem amikor a mekiben voltunk. Így hát ettem. Bekapcsoltam gépet. Beszélni akartam Renivel. Szükségem volt rá, hogy valakivel beszélhessek. Mélyen érintett ez a dolog és olyan egyedül éreztem magam, hogy az már fájt.

Facen írtam neki. Kicsit később visszaírt. Láttam, hogy valami baj van vele... Így hát felmentem skypra. A szokásos családi vitákról volt szó, meg haverokról. Valahogy nem érdekeltek a kifogásia a többi havernak, hogy miért szarják le a fejünket. De Reni persze mindig megbocsájt mindenkinek. Kicsit naiv. Szerintem. Ez mondjuk egy jó dolog, meg tud bocsátani olyanoknak is akinek én nemtudnék. Érdekes dolog ez. Na mindegy. Ahogy hallgattam a problémáit tényleg figyeltem, és érdekelt is mert mindig érdekel ha baja van. De most nekem is bajom volt. Elmondtam neki, hogy mi történt. Nem épp úgy reagált ahogy gondoltam. Szét voltam csúszva és kivételesen, önző módon azt akartam, hogy figyeljen rám egy kicsit. Hogy én is panaszkodhassak. De nem... Sokat mesélt és már mennie is kellett.

Tudom, hogy önző vagyok meg minden. Persze eggyüttérzek vele a családja miatt, mert elég sokat tudok ahhoz hogy át tudjam érezni, csak most egy kicsit, csak egy kicsit azt akartam, hogy rólam szóljon minden. Nemvagyok egoista vagy ilyesmi csak szükségem lett volna erre. Mindegy. Elköszönt, mondta, hogy ne szomorkodjak. De én padlón voltam.

Megjöttek anyuék és ugyanúgy a szokott dolgokról beszélgettek miközben dinnyét ettünk. Nem értettem, hogyan tudtak így beszélgetni ilyen hétköznapi témákról. Apa már csak ilyen volt..

Csak elakartam tűnni. Felmászni egy erdős hegyre a világ összes könyvével és csak olvasni akartam, nem gondolni semmire......Nem értettem, hogy miért a jó emberek mennek el? A papámra gondoltam. Egy könnycsepp hullot ki a szememből..

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat